Eötvös Loránd ( 1848-1919 )

Eötvös Loránd életútja

Eötvös a tudós

Eötvös a szervező


Eötvös Loránd életútja

Eötvös Loránd 1848. július 27-én, a magyar forradalom és szabadságharc évében született Budán. Atyja, ​Báró Eötvös József​, elszegényedett arisztokrata család sarja, aki mint író és nagytekintélyű politikus a reformmozgalom egyik irányítója és élharcosa volt.

Diákévek, ifjúkor

Eötvös Loránd középiskolai tanulmányait, részben magántanulóként, a piaristák pesti gimnáziumában végzi, ahol 1865-ben érettségizik.

A fiatal Eötvös Loránd

Továbbtanulási célként érettségi bizonyítványában jogi tanulmányok vannak feltüntetve, mert a kor szelleme úgy kívánta, hogy egy arisztokrata származású ifjú, ha tanulni kíván, akkor jogász legyen. Eötvöst azonban nem kötik le jogi tanulmányai és ezért mindig szakít időt magának, hogy természettudományi előadásokra is eljárjon.

Ennek ellenére befejezi jogi tanulmányait, de továbbra is leghőbb vágya, hogy "külföldi egyetemen, jó tanárok vezetése alatt" ismerkedhessék meg a természet világával és az abban ható erők játékával. 1867-ben atyai jóváhagyással véglegesen a természettudományok mellett dönt és Heidelbergbe utazik, ahol az egyetemen Kirchhoff, Bunsen és Helmholtz tanítványa. Elsősorban fizikát, matematikát és kémiát tanul, majd egy félévet a königsbergi egyetemen tölt, de az ottani előadásokat túlságosan elvontnak tartva visszatér Heidelbergbe.

Egyetemi évei alatt élénk levelezésben áll apjával. A levelekből kettőjük harmonikus kapcsolata és mindkét részről a tartózkodás nélküli őszinteség és bizalom sugárzik.

A kalandvágyó ifjabb Eötvös 1869-ben csatlakozni kíván Petermann német földrajztudós Spitzbergákra induló expedíciójához. Eötvös apja kérésére lemond utazási terveiről és szorgalmasan készül doktorátusára, melyet 1870 júliusában 'summa cum laudé fokozattal meg is szerez.

Hazatérése után, 1871. februárjában meghal atyja, Eötvös József "a legjobb és legigazibb barát". Halálos ágyán megint inti fiát, hogy boldog csak akkor lehet, ha tudós marad és a politikába nem avatkozik.

Vissza

Egyetemi évek

Apja halála után megpályázza a pesti egyetem elméleti fizikai tanszékén meghirdetett tanársegédi állást, melyet meg is kap. A korabeli társadalmi viszonyokra és nézetekre jellemző, hogy bemutatkozó előadásán a hallgatóság nagyobb részét az az érdeklődés vitte a terembe, hogy lássák a valóságos bárót, aki az egyetemen előadást tart.

Eötvös laboratóriuma az egyetemen

Rövid ideig tartó tanársegédi működése után 1872-ben a király az elméleti fizikai tanszéken nyilvános rendes tanárrá nevezi ki. 1874-ben jogot kap arra, hogy kísérleti fizikából is előadásokat tarthasson. 1878-ban * Jedlik Ányosnak, a dinamó feltalálójának nyugalomba vonulása után * a kísérleti fizika professzora lett és megbízást kapott az elméleti és kísérleti fizikai tanszék egyesítése révén létrejött fizikai intézet igazgatói teendőinek ellátására.

1873-ban lett az Akadémia levelező tagja, majd 1883-ban rendes taggá nyilvánították. 1889-ben pedig megválasztották az Akadémia elnökévé. Közéleti tisztségei közül még meg kell említenünk, hogy 1894-ben rövid 7 hónapon keresztül vallás- és közoktatásügyi miniszter volt.

Miniszteri programbeszédének fogható fel az a rövid néhány mondat, melyet beiktatásakor az őt köszöntő vezető tisztviselőknek válaszolt:

"Nekünk, uraim, azon kell fáradoznunk, hogy a közművelődés tere virágos kert legyen; s hogy ezt a célt elérjük, arra szükséges először az, hogy e kertben rendet teremtsünk, hogy minden növénynek megadjuk a maga helyét, de szükséges azután az is, hogy minden növénynek megadjuk a maga táplálékát: azt a talajt, azt a levegőt, amely mellett igazán fejlődik. Egy szóval kifejezve, nekünk itt csak két dolgunk van: hogy parancsoljunk, de azután, hogy segítsünk is. És én, uraim, azt szeretném, hogy minél többet segíthessünk, és minél ritkábban és minél enyhébben kelljen parancsoló szavunkat felemelnünk."

Eötvös Loránd szerény, a háttérben meghúzódó tudós volt, nem szerette a zajos ünnepléseket, nem vágyott sem erkölcsi sem anyagi elismerésekre. Ennek ellenére tudományos eredményeiért és tudományszervező tevékenységéért számos hazai és külföldi elismerésben és kitüntetésben volt része. Csak a legfontosabbakat említve: a francia kormány a Becsületrenddel, a magyar király a Ferenc József renddel, a szerb király a Szent Száva renddel tüntette ki. A berlini Porosz Királyi Tudományos Akadémia kültagjává választotta. A krakkói Jagello Egyetem és a krisztinániai (osloi) Norvég Királyi Frederik Egyetem tiszteletbeli doktorává avatta. Ezeken kívül élete során még számos kisebb- nagyobb kitüntetésben részesült, különböző tudományos és társadalmi egyesületeknek elnöke vagy vezetőségi tagja.

Vissza

Utazó és sportember

Eötvös kiegyensúlyozott egyéniség volt. Az intenzív szellemi munka mellett mindíg talált időt a kikapcsolódásra, sportolásra.. Rendszeresen lovagolt, 12 kilométerre levő házából rendszeresen lóháton járt be egyetemi előadásait megtartani.

 
A báró professzor lóháton érkezik
az egyetemre

Nyaranta kerékpározott és szenvedélyes sziklamászó volt. Alig tizennyolc éves, amikor megmászta Európa második legmagasabb csúcsát, a Monte Rosa-t (4638 m). A hegymászás klasszikus korában nem maradt le a legjobb német és osztrák hegymászók mögött. Mint szenvedélyes fényképész, alpesi túráiról fényképfelvételek százait készítette. Idősebb korában lányai is elkísérték túráira, akik szintén szenvedélyes alpinistává váltak.

Hegymászó teljesítményei Dél- Tirolban annyira ismertté tették a "magyar professzor" nevét, hogy 1902-ben az egyik 2837 m magas csúcsot róla nevezték el Cima di Eötvösnek, azaz Eötvös csúcsnak. Baráti társaságban gyakran emlegette tréfásan, hogy büszkébb hegymászó sikereire, mint a torziós inga felfedezésére. Mint a Magyar Turista Egyesület elnöke, hosszú éveken át sokat tett a magyar természetjárás fejlesztése és népszerűsítése érdekében.

Vissza

Az idős tudós

Életkorának előrehaladtával igyekezett társadalmi tisztségeitől megválni, hogy minden erejét és energiáját kizárólag kutatásainak szentelhesse. E törekvéstől vezérelve mondott le 1905- ben akadémiai elnöki tisztségéről is.

Az idős professzor

Élete végén hosszantartó súlyos betegség gyötörte, de míg betegsége engedte, megtartotta egyetemi előadásait. A terepi méréseket élete utolsó pillanatáig nagy figyelemmel kísérte. Kezdetben munkatársainak naponta táviratban kellett beszámolniuk a mérési eredményekről, mert Eötvöst nagyon izgatta, hogy a mérési eredmények mennyiben támasztják alá előzetes feltevéseit. Kutatásaitól rendszeres nyári hegyvidéki túrái alatt sem tudott elszakadni, szabadsága alatt is rendszeres levelezésben állt munkatársaival. Tudományos munkáját pedig még betegágyán is folytatta. Utolsó kéziratát 1919. április 8-án bekövetkezett halála előtt néhány nappal küldte nyomdába.

Eötvös halálát együtt gyászolta a nemzetközi tudományos élet és az egész magyar társadalom. Eötvössel a klasszikus fizika egyik utolsó nagy képviselője, Magyarország legnagyobb természettudósa szállt sírba. Alkotásai révén azonban örökre beírta nevét a fizika és geofizika történetébe.


Vissza

Eötvös a tudós

Eötvöst tudományos kutatásaiban nem a kor divatos és zajos sikereket igérő kérdései érdekelték, hanem a kapillaritás, a gravitáció és a mágnesség, mely jelenségek annyira megszokottak, hogy a felületes szemlélő nem igen látta meg a bennük működő titokzatos erőket. Ars poeticáját így fogalmazta meg:

"Az igazi természettudós ... örömöt talál magában a kutatásban s azokban az eredményekben, melyeket az emberiség jólétének előmozdítására értékesít."

Az Eötvös törvény

Eötvös már egyetemi hallgató korában F. Neumann útmutatása mellett kezdett a kapillaritással foglalkozni. Úttörő kutatásai során alapvető törvényszerűségeket tárt fel, amelyek

"Eötvös törvény"

néven váltak az egyetemes tudomány részévé.

Gravitáció és mágnesség

A kapillaritás vizsgálata után Eötvös érdeklődése a gravitáció és földmágnesség felé fordult és ettől kezdve közel négy évtizeden keresztül, haláláig a gravitáció és földmágnesség tanulmányozásával foglalkozott. E vizsgálatokban a gravitáció térbeli változásainak tanulmányozására a Cavendish-féle torziós inga módosított változatát használta fel. Vizsgálati módszerét két biztos pillérre fektette. Az egyik az eljárás szigorú fizikai elméletének kifejtése, a másik a célra alkalmas, szinte hihetetlen érzékenységű műszer, a hires

Eötvös féle torziós inga

( variométer ) tényleges megszerkesztése.

Első kisérleti mérések az ingával

Eötvös első gravitációs kísérleteit laboratóriumban végezte, később nyaralójának kertjében végezte megfigyeléseit.

Az első terepi torziós inga mérés a Ság-hegyen, 
1891-ben. Eötvös távcsővel végzi a leolvasást

Első terepi mérésére 1891-ben került sor a dunántúli Ság-hegyen, ahol méréseivel sikerült kimutatnia, hogy Sterneck osztrák geodéta ugyanazon helyen, 1884-ben végzett relatív inga mérései hibásak.

A gravitációról szóló első jelentését 1888-ban írta az Akadémia számára. 1896-ban jelent meg "Vizsgálatok a gravitáció és mágnesség köréből" című alapvető dolgozata, melyben elméleti és gyakorlati összefoglalását adja eddigi kísérleteinek. Az első nagyobb területre kiterjedő Eötvös-inga mérésekre 1901. telén, a Balaton jegén került sor. Eötvös azért választotta a tükörsíma jégfelületet méréseinek színhelyéül, hogy ne kelljen foglalkoznia a felszíni zavaró tömegek hatásával. Méréseit 1903. telén folytatta, összesen 40 ponton végeztek méréseket. A mérési eredményekből megállapították, hogy a tó tengelyével párhuzamosan egy tektonikai vonal húzódik. Ez a megállapítás volt az Eötvös-inga mérésekből levont első földtani következtetés.

Vissza

A geofizika születése - az inga alkalmazása a földtani kutatásokban

A következő években egyre bővül a terepi mérések területe. A külföld figyelme 1900-ban fordul Eötvös gravitációs kísérletei felé, amikor Párizsban beszámol kutatásainak eredményeiről.

Észlelő sátrak a Balaton jegén. 
A első gravitációs felmérés 1901-ben

Műszerének nagy érzékenységét egyesek kételkedve fogadják és kétkedésük csak az Internationale Erdmessung 1906-ban Budapesten tartott XV. kongresszusán válik általános elismeréssé, ahol Eötvös beszámol legújabb kutatási eredményeiről és a külföldi érdeklődők számára lehetővé teszi, hogy Arad környéki torziós-inga méréseit megtekinthessék. A konferencia résztvevői olyan nagy jelentőségűnek találták Eötvös kutatásait, hogy beadványban javasolták a magyar kormánynak a gravitációs kutatások fokozott anyagi támogatását. A magyar kormány nem zárkózott el e javaslat elől és 1907- től kezdve külön pénzügyi fedezetet biztosított az Eötvös-féle gravitációs kutatásokra. Magyarországon ez időtől kezdve beszélhetünk önálló geofizikai kutatásokról.

Eötvös gravitációs méréseit eleinte elsősorban geodéziai célokból végezte, de ugyanakkor kezdettől fogva gondolkodott azon, hogy méréseinek eredményeiből milyen földtani következtetéseket lehet levonni. Az Internationale Erdmessung 1912. évi Hamburgban tartott XVII. kongresszusára készített jelentésében a torziós inga gyakorlati alkalmazhatóságával kapcsolatban az alábbiakat írja:

"A geológusok egyetérteni látszanak abban, hogy a gázt tartalmazó területeken a legkiadósabb kiömlések a gázokat tartalmazó és takaró rétegek antiklinásai közvetlen közelében jönnek létre. Az Amerikában (Ohio) nyert tapasztalatok és maguk az erdélyi megfigyelések is emellett tanuskodnak, amennyiben ott a rétegek települési módja és gyűrődései földtani kutatások révén tisztázható volt. Ilyen geológiai ismertetőjelek azonban teljesen hiányoznak a nagy magyar Alföld homok és humusz borította felületéről. Aki itt és ehhez hasonló területeken gázokat tartalmazó antiklinálisokat keres, nem szabad, hogy elmulassza a torziós-ingás megfigyelésekből adódó következtetések levonását."

Az egbelli (Gbely, Szlovákia)
mérések eredménytérképe, 1916

1916-ban Böckh Hugó, neves magyar geológus kezdeményezésére torziós inga méréseket végeztek Egbell környékén, ahol egy fúrásokból ismert antiklinális szerkezetből olajat termeltek. A mérések célja volt annak eldöntése, hogy az ismert olajtároló szerkezet hatása mennyiben tükröződik a torziós inga mérések eredményeiben. A 92 állomáson végzett mérések alapján az olajtároló antiklinális nagyon szépen körvonalazható volt. Ez az eredmény bizonyította a torziós inga használhatóságát a kőolajkutatásban és elindította Eötvös ingáját a világhír felé. A XX. század huszas - harmincas éveiben kőolajmezők százait fedezték fel szerte a világon Eötvös zseniális műszerének segítségével.

Hogy Eötvös, a fizikus számára mennyire fontos volt méréseinek földtani értelmezése, a következő idézet bizonyítja legszebben:

"Itt, lábaink alatt terjed el, hegyek koszorújával övezve az Alföld rónasága. A nehézség azt lesimítván, kedve szerint formálta felületét. Vajjon milyen alakot adott neki? Micsoda hegyeket temetett el és mélységeket töltött ki lazább anyaggal, amíg létrejött ez az aranykalászokat termő, magyar nemzetet éltető róna? Amíg rajta járok, amíg kenyerét eszem, erre szeretnék még megfelelni."

Vissza

A gravitációs kompenzátor

Eötvös gravitációs műszerei közül említést érdemel még a

gravitációs kompenzátor,

mely lényegében torziós szálon függő vízszintes ingarúd, a rúd végein gömb alakú tömegekkel. A műszer érzékenységére jellemző, hogy Eötvös műszerét a Duna partjától kb. 100 méterre felállítva a Duna vízszintjének 1 cm-nyi változását már regisztrálni tudta.

A graviméter

Kevésbé ismert tény, hogy Eötvös a torziós inga mellett graviméter kifejlesztésével is foglalkozott. 1901-ben készült el bifiláris elven működő gravimétere. A műszerrel végzett kisérleti mérések azonban nem feleltek meg Eötvös várakozásának, ezért ezirányú tevékenységét nem publikálta, gravimétere azonban a mai napig fennmaradt, hirdetve széleskörű kísérletező kedvét.

A gravitációs állandó meghatározása

A gravitációs állandó meghatározására Eötvös 1890-ben kidolgozta un. dinamikus eljárását, melynek lényege, hogy két párhuzamos ólomfal közé helyezett ingájának lengésideje különbözik, attól függően, hogy a lengő a falakkal párhuzamosan vagy azokra merőlegesen helyezkedik el. A falak méreteinek és sűrűségének ismeretében a gravitációs állandó lengésidő mérésekkel meghatározható.

A súlyos és a tehetetlen tömeg

Eötvöst különösen izgatta a

súlyos és tehetetlen tömeg arányosságának

problémája. 1908- ban munkatársaival: Fekete Jenővel és Pekár Dezsővel, méréseit oly mértékben tökéletesítette, hogy megállapították, hogy a tehetetlen és súlyos tömeg legfeljebb 1/200,000,000 arányban térhet el egymástól. E tárgyban írt dolgozatukkal 1909-ben elnyerték a Göttingeni Egyetem Benecke-féle pályadíját. Eötvösnek és munkatársainak a tehetetlen és súlyos tömeg arányossága terén végzett vizsgálatai kisérleti igazolását adják az Einstein-féle relativitás elméletnek.

A gravitációs abszorpció

Foglalkozott Eötvös a

gravitációs abszorpció

kérdésével is. A probléma lényege, hogy két test egymásra gyakorolt gravitációs hatását megváltoztatja-e az, ha közéjük egy harmadik test kerül.

Az Eötvös effektus

Élete utolsó éveiben végezte Eötvös azon kísérleteit, amelyekkel kimutatta, hogy a Földön mozgó testek súlya a mozgás irányától és sebességétől függően megváltozik.

Érdekes megemlíteni a körülményt, mely Eötvöst e kutatások elvégzésére indította. O. Hecker a potsdami Geodéziai Intézet neves kutatójának vezetésével 1901-ben az Atlanti Óceánon, 1904-1905-ben pedig az Indiai és a Csendes Óceánon gravitációs méréseket végzett az izosztázia tanulmányozása céljából.

Kísérleti eszköz a föld mágneses 
terének modellezésére

Eötvös a mérésekről megjelent tanulmány olvasása közben figyelt fel arra, hogy a mérések feldolgozásánál nem vették figyelembe a hajó mozgása folytán fellépő erőhatásokat. Eötvös levélben figyelmeztette Heckert a tévedésre, aki első meglepetésében nem akart hitelt adni Eötvös megjegyzésének. Kollégái azonban meggyőzték Eötvös igazáról és ezért 1908-ban a jelenség bizonyítására újabb méréseket végzett a Fekete tengeren. Az észleléseket egy kelet felé és egy nyugat felé haladó hajón egyidőben végezték. Az eredmények Eötvös felfogását igazolták. A nemzetközi tudományos életben e jelenséget azóta Eötvös-effektus néven ismerjük. A kisérlet egyben a Föld forgásának egy újabb bizonyítéka, mely jelentőségében még fontosabb, mint Foucault híres inga kisérlete, melyet a párizsi Pantheonban végzett.

Mágneses mérések

Eötvös és munkatársai a torziós inga mérésekkel párhuzamosan minden észlelési állomáson meghatározták a földmágneses tér horizontális komponensét, a deklináció és inklináció értékeit. A rendelkezésre álló nagyszámú észlelési adat arra indította Eötvöst, hogy a gravitációs és mágneses eredményeket közösen szemlélje és a két térkép alapján vonja le földtani következtetéseit.

Régi téglák és cserépedények mágnesezettségének mérésével kisérletet tett a mégneses tér inklinációjának múltbeli rekonstrukciójára. Ez irányú vizsgálatairól 1900-ban "A mágneses inklináció a mult időben" címmel előadásban számolt be.

Eötvös a szervező

Tudományos társaságok alapitása

Eötvös kutatói és előadói tevékenysége mellett jelentős tudományszervező munkát is végzett, mellyel nagymértékben elősegítette a természettudományok fejlődését Magyarországon. 1885-ben egyetemi tanár társaival rendszeres összejöveteleken vesz részt, melyeken megtárgyalják a legújabb tudományos eredményeket.

Továbbképző tanfolyam fizikatanárok részére, 1895

Társaságukat "Matematikai Társaság"-nak nevezték, melynek munkájába fokozatosan bevonták a fizikusokat is. Így jött létre 1891-ben a Matematikai és Fizikai Társulat, melynek elnöke Eötvös Loránd lett. A társulat folyóirata a Matematikai és Fizikai Lapok. A Matematikai és Fizikai Társulat 1949- ben kettévált, a Fizikai Társulat Eötvös Loránd nevét vette fel, a Matematikai Társulat pedig a nagy magyar matematikus, Bolyai János nevét.

A Társulat 1894-ben nem sokkal Eötvös miniszteri kinevezése után ünnepélyes keretek között köszöntötte elnökét, és tiszteletére a középiskolások részére fizikai és matematikai tanulóversenyt hirdetett a győzteseknek kijáró Eötvös díjjal.

Vissza

Az Eötvös Kollégium

Eötvös tanári pályáján nagyon hamar felfigyelt arra, hogy megfelelő anyagi javak hiányában nagyon sok tehetséges és szorgalmas növendéke volt kénytelen abbahagyni tanulmányait. Ezen a jelenségen kívánt segíteni, amikor minisztersége idején megalapította a később nagyhírűvé vált tudományos nevelőintézetet, melyet atyja emlékére Eötvös József kollégiumnak nevezett. A kollégium keretén belül a középiskolai tanárjelöltek kiváló szaktanárok vezetésével az önálló tudományos munkát elősegítő és fejlesztő szemináriumi képzést kaptak. A szegénysorsú diákok tanulmányainak elősegítése érdekében a kollégium 100 férőhelyéből 30 ingyenes volt.

A kollégium növendékeinek anyagi helyzetére jellemző az alábbi kis történet. 1918-ban 70. születésnapján a már nagybeteg Eötvöst felkereste betegágyánál az Eötvös kollégium vezetősége és 6 hallgatója. A beszélgetés során Eötvös megkérdezte, hogy milyen szempontok szerint válogatták ki a hattagú diákküldöttséget. Az egyik hallgató erre a következőket felelte: "Kegyelmes uram, ez kabátkérdés volt. Az jött, akinek jó kabátja volt."

Az Eötvös kollégium az elkövetkező évtizedekben nagyon sok kiváló kutatót és pedagógust nevelt az országnak. 895-ben Eötvös tanácsára Semsey Andor, a magyar tudományos élet nagy mecénása ösztöndíjat alapított, melyet olyan fiatal diplomásoknak ítéltek oda, akik kizárólag tudományos munkával kívántak foglalkozni.

Vissza

Nemzetközi kapcsolatok

Eötvös szoros kapcsolatot tartott fenn különböző nemzetközi tudományos szervezetekkel is, elsősorban az Internationale Erdmessung szervezetével, mely jogelődje a Nemzetközi Geodéziai és Geofizikai Uniónak. A szervezet közgyűlésein rendszeresen részt vett és minden esetben beszámolt kutatásainak eredményeiről. Mint már említettük, az Internationale Erdmessung 1906-os budapesti közgyűlésének nagy szerepe volt abban, hogy Magyarországon megindulhattak a rendszeres geofizikai kutatások.

Eötvös rendszeres levelezésben állt külföldi tudósokkal és szakemberekkel. Szemléltetésként bemutatjuk Einstein Eötvöshöz írt levelét , melyben a potsdami Geodéziai Intézet igazgatói helyének betöltésével kapcsolatban kéri Eötvös véleményét. A másik levélben Artamonov tábornok, a pétervári katonai térképészeti szolgálat vezetője közli Eötvössel, hogy alapvető dolgozatait lefordították orosz nyelvre, hogy a térképészeti szolgálat szakembereinek módjuk legyen azokat részleteiben tanulmányozni.

Az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet

Eötvös halála után az Eötvös-féle torziós-inga kísérletek cím alatt 1907 óta külön költségvetési keretből finanszírozott kutatások leváltak az Egyetem fizikai intézetéről és

Eötvös Loránd Geofizikai Intézet

néven önálló keretben folytatódtak. Az Eötvös korában néhány tagból álló intézmény a 80-as évek elejére mintegy 1000 főt számláló kutatóintézetté fejlődött. A társadalmi és gazdasági változások eredményeképp jelenleg az ELGI létszáma kb. 100 fő, kutatói az Intézet névadójának szellemében igyekeznek továbbfejleszteni és alkalmazni a geofizika tudományát.

Vissza






II. terem​​​​​

Eötvös portrék​​​​​​​

​​A 12-éves Eötvös Loránd

A képet Keleti Gusztáv festette, aki a gyermek Eötvös házitanítója volt.





A heidelbergi diák jegyzetfüzetével.





​A fiatal egyetemi tanár

​



Az Akadémia elnöke, 1889.





Eötvös Loránd 1896-ban.





Eötvös Loránd





Eötvös professzor lóháton érkezik az egyetemre.





Kevély nevű lován a Nemzeti Lovardában.





​Eötvös lóháton.

​





Komáromi-Kacz Endre Eötvös portréja, Székely Aladár fényképe nyomán 1912-ben készült.





Az idős tudós portréja.




vissza​​