​​​

​​​

Az Eötvös Loránd Emlékgyűjtemény

a Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat székházában

Eötvös Loránd irányításával 1907-től indult el önálló szervezeti keretben a kifejezetten geofizikai elméleti kutatás, valamint eszköz és módszertani fejlesztő munka. Az Intézetté szerveződés és a tudományos közéletben történő megerősödés évei után 1919. április 8-án meghalt vezetője Eötvös Loránd.

 Az Intézet vezetését a nagy tudós kiváló tanítványa és közeli munkatársa, Pekár Dezső vette át, aki őszinte tiszteletből, „Báró Eötvös Loránd Geofizikai Intézet” nevet adott az intézménynek.  A II. világháborút követő drasztikus gazdasági-társadalmi változást követően, az intézmény megtartva komplex profilját, Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet néven működött 2012-ig. Ezt követően, többszöri szervezeti változtatás és összevonás eredményeként, jogutód szervezetekben él tovább a geofizikai tevékenység.

Az egykori Intézet hat emelet magas épületében, Budapest XIV. kerületében, Zuglóban működik, a jelenlegi jogutód szervezet a Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat. A Thököly út és Columbus utca sarkán álló irodaház előkertjében jól észrevehető tábla hirdeti az Eötvös Loránd Emlékgyűjteményt, amely az épület földszintjén található.

Ez, a világon egyedülálló geofizikai műszergyűjtemény a szakembereken kívül egyaránt érdekes a tudomány iránt érdeklődő nagyközönségnek, a műszaki beállítottságú érdeklődőknek, és természetesen a diákságnak. Előzetes bejelentkezés esetén kiváló tárlatvezető kollégák vezetik a látogatókat. De a kiállítás magyar és angol nyelvű feliratai az átlagos műveltségű látogatónak vezető nélkül is érthetővé teszik a látottakat.

A kiállítás első, Eötvös Loránd és kora geofizikai műszereivel és emlékeivel foglalkozó részlegét 1998-ban avattuk fel a nagy magyar természettudós születésének 150. évfordulóján. Vitrinekben, tárlókban helyeztük el az Eötvös család relikviáit, beleértve Eötvös Loránd ifjúságával és színes egyéniségével kapcsolatos fényképeket, dokumentumokat, valamint tudományos tevékenységéhez kötődő, nagyrészt saját tervezésű műszereit, az Eötvös-ingák teljes arzenálját.

A kiállító terembe belépve Eötvös Loránd arcképével találkozik a tekintet. Az arckép eredetijét Komáromi-Kacz Endre, Székely Aladár 1913-ban készített fényképe alapján festette. Balra fordulva édesapjának, Eötvös Józsefnek az 1861. évi országgyűlési választásra készült kortes zászlójával találkozunk. A zászlóval szembeni vitrinben   az Eötvös család őseinek relikviái láthatók: családi bélyegzők, képek, császári adománylevél, stb.   

Követve az első terem eltéveszthetetlen útvonalát, balra dioráma szemlélteti rendkívül látványosan az első, terepi körülmények közötti ingamérést   1891-ben a Ság hegyen.

Tovább haladva jobboldalt egy enteriőrrel találkozunk, benne Eötvösnek az egyetemi Fizikai Intézetben lévő igazgatói lakásának néhány bútorával, ingaórával. A falon többek között a 12 éves Lorándot ábrázoló Keleti Gusztáv - festmény és családi címer látható.

A második vitrin a közvetlen családot és a fiatal Eötvös sokoldalú tehetségét mutatja be. Gyermekkori rajza, verse, kirándulásairól, tanulmányútjairól készített vázlatai és rajzai, stb. Kuriózum a heidelbergi rendőrségi ügy dokumentuma, mely szerint egy sikeres vizsga utáni csendháborításért pénzbüntetésre ítélték Eötvöst, az ifjú diákot.

A harmadik vitrinben kitüntetéseire: Szent Száva Rend, francia Becsületrend Lovagi fokozat, Ferenc József főrendiházi ülésre szóló meghívása, valamint Eötvös díszmagyarjának díszítő elemeire hívjuk fel a figyelmet. Ugyancsak itt található az 1895. évi első fizikatanári továbbképző-tanfolyam résztvevőinek csoportképe is.

A negyedik és ötödik vitrinek látszatra szerénynek tűnnek, pedig sok mindenről tanúskodnak. Az idős Eötvös délcegen ül Kevély nevű kován. Gyakran 12 km-t is lovagolt, hogy pestszentlőrinci nyaralójából lóháton érkezzen egyetemi előadásainak megtartására. Nyaranta kerékpározott.

Szenvedélyes hegymászó volt. A Magyar Turista Egyesület megalapítója és első elnöke volt, akinek tiszteletére Kovács Ferenc turista indulót komponált. Sokat túrázott a Dolomitokban, ahová idősebb korában lányai –Ilona és Rolanda – is elkísérték. Dél-Tirolban annyira ismerték és tisztelték a magyar professzor teljesítményét, hogy 1902-ben az egyik csúcsot (2837m) róla nevezték el (Cima di Eötvös). Idősebb korában a Tátra bérceit mászta. Baráti társaságban gyakran tréfásan emlegette, hogy büszkébb hegymászó teljesítményére, mint a torziós-inga felfedezésére. Hegymászó útjain sokat fényképezett, de a korabeli Budapest egyes részeit is megörökítette. Sztereo üvegdiái páratlan kulturális értékek.

Virtuális séta​​​​​

​

Virtuális sétánk az egykori Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet (jogutódja a Magyar Földtani és Bányászati Szolgálat) támogatásával létrejött és az azóta csak webarchívumban elérhető Eötvös Loránd Virtuális Múzeum anyagait felhasználva készült.

Ki volt Eötvös Loránd​​​

Múzeumi séta​​

Érdekességek​​

Diavetítés​

Cikk az Eötvös Loránd Emlékkiállításról (Fizikai Szemle 1998/12.)